Miért károsítja a felnőtt gyermekeink jövőjét, ha segítünk nekik: Hogyan tegyünk különbséget a támogatás és a túlzásba vitt szülői magatartás között?

A szülői szeretet gyakran abban nyilvánul meg, hogy könyörtelenül segíteni akarod a gyermekedet, még akkor is, amikor már rég felnőttek.

Ez a jó szándék azonban észrevétlenül romboló kapcsolati mintává válhat, amely megakadályozza, hogy a felnőtt életben stabilitást szerezzen – írja a tudósítója.

Az ilyen hiper-szülői magatartás gyökere gyakran abban rejlik, hogy a szülők félnek attól, hogy szükségtelennek érzik magukat, és elveszítik az élet értelmét. Továbbra is a megszokott „megmentő” szerepet töltik be, nem veszik észre, hogy utódjuk már egyedül is képes megbirkózni a nehézségekkel.

Fotó: Pixabay

Egy másik kiváltó ok a szülői szorongás, amely saját kudarcait és frusztrációit vetíti ki a felnőtt gyermekre. Az a vágy, hogy megvédje őt minden problémától, megfosztja őt az értékes megküzdési tapasztalatoktól, amelyek a jellemet és az ellenálló képességet építik.

A destruktív segítségnyújtás mechanizmusa akkor lép működésbe, amikor a szülő elkezdi megtenni a gyermek helyett azt, amit a gyermek már maga is meg tud és meg kellene tennie. Azzal, hogy folyamatosan megoldja a pénzügyi, háztartási vagy érzelmi problémáit, megfosztja a motivációtól, hogy saját készségeit és önbizalmát fejlessze.

Ez a tanult tehetetlenség kialakulásához vezet, amikor a felnőtt már nem hisz abban, hogy képes befolyásolni a saját életét. Passzív pozíciót foglal el, és azt várja, hogy a szülők segítségére sietnek és megoldanak minden nehéz helyzetet.

Hosszú távon ez a magatartás rombolja a fiatal önbecsülését, mert minden eredményt a szülei érdemének tekinthet. Nem szerez örömet a saját maga által megkeresett pénznek vagy a karrier győzelmeinek, mert azokat nem az önök közvetlen vagy közvetett közreműködése nélkül érte el.

A pénzügyi függőség az egyik legegyértelműbb jele a problémának, amikor a rendszeres pénzinjekciók helyettesítik a fiatalnak azt az igényét, hogy karriert építsen és felelősséget vállaljon a költségvetéséért. Ennek eredményeként elhalasztja a felnőtté válást, nem tanulja meg a pénzügyek kezelését, és lemond arról, hogy jól fizető állást találjon.

A szülőkre gyakorolt érzelmi következmények is súlyosak, mivel a gyermek problémáiba való állandó belekeveredés a saját erőforrásaikat is elszívja. Ahelyett, hogy élveznék az új életszakaszt és a partnerséget, továbbra is a krónikus stressz és szorongás állapotában élnek.

A „segíts, de ne tedd meg helyettem” elve a teljes kontrollról a bölcs mentor szerepére való áttérést jelenti. Az Ön feladata az, hogy eszközöket és tanácsokat adjon, ha kérik, de a végső döntés és cselekvés maradjon a felnőtt gyermekénél.

Kezdd egy nyílt beszélgetéssel, amelyben felvázolod az új határaidat, és elmagyarázod, hogy milyen indítékból gondoskodsz a függetlenségéről. Egyezzenek meg abban, hogy fokozatosan csökkentik a pénzügyi támogatást, és a hangsúlyt a kezdeményezései és önálló döntései támogatására helyezik át.

Fejlessze ki azt a képességet, hogy nyugodtan nézze végig, ahogy gyermeke hibázik, és szembesüljön döntései következményeivel. Ne feledje, hogy ezek a tapasztalatok a legértékesebb tanítók, és éppen azt az életkompetenciát alakítják ki, amelyet a gyermekében szeretne látni.

A felnőtt gyermekével való kapcsolat újjáépítése nehéz, de szükséges folyamat, amely végül kölcsönös tisztelethez és egészséges kötődéshez vezet. Az Ön elsődleges célja most az, hogy segítse őt abban, hogy önálló és magabiztos személyiséggé váljon, aki képes felelősséget vállalni a saját életéért.

Olvassa el még

  • Miért érzi magát lepusztultnak néhány kollégával való szocializálódás után: hogyan álcázzák magukat aktivitásnak a rejtett vámpírok
  • Miért árt a gyermekednek a túlzott védelem: hogyan ismerd fel a túlzott védelem jeleit a viselkedésedben

Share to friends
Rating
( No ratings yet )
Hasznos tippek és életvezetési trükkök