A legközelebbi emberekkel szembeni neheztelés az emberi kapcsolatok egyik legfájdalmasabb és legparadoxabb élménye.
Ez az érzés pontosan ott támad, ahol maximális megértést és támogatást várunk – számol be a tudósítója.
A pszichológusok szerint a neheztelés gyökere mindig az indokolatlan elvárásokban rejlik, amelyeket partnerünkre, barátunkra vagy rokonunkra vetítünk. Tudattalanul felruházzuk a másik embert azzal a képességgel, hogy olvassa a gondolatainkat és előre látja a vágyainkat.
Fotó: Pixabay
A mélyen gyökerező neheztelési mechanizmust gyakran az az érzés váltja ki, hogy nem értékelik és igazságtalanul bánnak vele. Úgy érezzük, hogy a másik személy szándékosan figyelmen kívül hagyja az igényeinket, holott valójában lehet, hogy egyszerűen csak nem tud róluk.
Sok neheztelés hátterében egy gyermeki pszichológiai hozzáállás áll, amikor az ember továbbra is szülői figyelmet és gondoskodást vár a felnőttektől. A régi viselkedésmintáknak ez az átvitele megakadályozza, hogy két felnőtt személyiség között egyenrangú kapcsolat épüljön ki.
A neheztelés pszichológiai védekezésként működik, elfedve olyan mélyebb és sebezhetőbb érzéseket, mint a magánytól való félelem vagy az elutasítás fájdalma. A helyesség illúzióját kelti, lehetővé téve, hogy a személy a másik körülményei és viselkedése miatt áldozatnak érezze magát.
Ez a romboló érzés önbeteljesítő jóslatként működik, és éppen azokat az embereket taszítja el, akiknek a figyelmét és szeretetét a leginkább szeretnénk megkapni. Az állandó várakozás, hogy rosszul bánnak velünk, arra késztet, hogy a semleges viselkedést a legrosszabb félelmeink megerősítéseként értelmezzük.
Az ismétlődő sérelmek fokozatosan lerombolják az emberek közötti érzelmi köteléket, a bizalmatlanság és a ki nem mondott sérelmek láthatatlan falát hozva létre. Minden egyes újabb sértés megerősíti a tudatalattiban azt a hozzáállást, hogy a szoros kapcsolatok megbízhatatlanok.
Fiziológiai szinten a krónikus neheztelés stresszreakciókat vált ki a szervezetben, amelyek valódi egészségügyi problémákhoz vezethetnek. A negatív helyzeteken való állandó rágódás magas készültségben tartja az idegrendszert.Ezt az ördögi kört csak úgy lehet megtörni, ha felismerjük saját felelősségünket az érzéseinkért és reakcióinkért. Fel kell ismerni, hogy a másik személy nem az érzéseink forrása, hanem csak kiváltója a bennünk már meglévő konfliktusoknak.
Gyakorlati megoldást jelenthet a nyílt és barátságos párbeszéd készségének kifejlesztése a saját szükségleteinkről és elvárásainkról, vádaskodások és ultimátumok nélkül. Meg kell tanulni, hogy kéréseinket közvetlenül fogalmazzuk meg, ahelyett, hogy arra várunk, hogy a másik kitalálja, mit szeretnénk.
A neheztelés kezelése az érzelmi intelligencia fejlesztését igényli, és azt a képességet, hogy felismerje a neheztelés álarca mögötti valódi érzéseit. A rendszeres reflexió segít megérteni, hogy milyen szükséglet nem teljesült abban a helyzetben, amely a sérelmet okozta.
A kapcsolatokban való valódi érettséghez vezet, ha fokozatosan elfogadjuk, hogy még a hozzánk legközelebb állóknak sem kell megfelelniük az elvárásainknak. Mély és bizalomteljes kötelék csak két egész egyéniség között lehetséges, akik nem próbálják újraalkotni egymást.
Olvassa el még
- Miért nem lehet csak úgy felvenni és elfelejteni: hogyan dolgozza fel az agy a szakításokat és hogyan alakul ki a kötődés
- Miért választunk rossz partnert: Hogyan alakítja az alacsony önbecsülés a mérgező kapcsolatokat?
