Sokan csalódnak, amikor az omlós, rugalmas szemű zabkása helyett egy ragacsos masszát kapnak, ami inkább maszatolásra hasonlít.
Ezt a széles körben elterjedt problémát a hajdinaszemek túlzott felületi keményítőtartalma okozza, amely a forró vízzel érintkezve aktívan felszabadul – írja a tudósítója.
Az ideális eredmény elérésének legfőbb feltétele a száraz dara előzetes hőkezelése egy serpenyőben, amit konyhai körökben „pumpálásnak” neveznek.
Fotó:
A szemek melegítése összetett fizikai-kémiai folyamatokat indít el, amelyek megváltoztatják a felületi keményítő szerkezetét.
A száraz hő hatására a szem külső héja megvastagszik és kevésbé lesz áteresztő a nedvesség számára. Ennek eredményeként a főzés során a szemek adagoltabban veszik fel a vizet, és nem tapadnak össze.
Ha ezt a döntő fontosságú lépést kihagyjuk, a felszíni keményítő a forrásban lévő vízben gyorsan megtapad, és sűrű, nyálkás oldatot képez.
Ez a ragacsos anyag szilárdan összeragasztja a szemeket, megakadályozva, hogy különállóak és rugalmasak maradjanak. A megfelelő hengerléshez a megmosott és megszárított darát egy száraz, vastag aljú serpenyőbe kell önteni.
A hajdinát közepes lángon folyamatosan kevergessük, amíg gazdag diós íze és enyhe pattogása nem jelentkezik. Ezt követően a klasszikus módon főzzük a kását, betartva az egy rész dara és két rész víz arányát.
Ezt az egyszerű, de kötelező szabályt betartva mindig tökéletesen omlós és ízletes hajdinakását kapunk.
Olvassa el még
- Miért számít diétás választásnak a vizes zabpehely: hogyan befolyásolja az elkészítés módja a tápanyagok felszívódását
- Miért nem sűrű a borsóleves: a főzés kezdetén a fő hiba
